Beprogramozott szülők

      Sok szülő szeretné tudni, hogy mi jár a tinik fejében, miként kezeljék furcsa megnyilvánulásaikat. Rengeteg megoldási kísérletet és tanácsot találhatunk a neten. Mégis kevesen tudják hasznosítani azokat, mert újraprogramozásra volna szükség. Mielőtt valóban gyermekünkre tudnánk figyelni, meg kell tanulnunk másképp tekinteni rájuk. Egyetértek azzal a szakértői véleménnyel, hogy a legnehezebb dolog a szülőknek megtanulni nem szülőként viselkedni. Hiszen be vagyunk programozva arra, hogy bizonyos formában nézzünk tinédzser gyermekünkre.

      A média felépített egy képet, hogy a tinik lázadó, lehangolt, szabályokat megsértő, szüleikkel szemtelenek emberkék. Ez a rossz programozás beállít egy védekező vagy támadó álláspontra. Ezek a sztereotip képek elhomályosítják azt az egyediséget, különbözőséget, amit saját gyermekünk hordoz, pedig a megoldás kulcsa pedig mindig ebben található.  

Néhány egyedi megközelítés:

1. Először is te magad vagy a legjobb szakértő – bár hasznos segítséget kérni szakértőktől, (sose tanácsért menjünk hozzájuk), mégis te lehetsz gyermeked legjobb szakértője. Minden tini különböző, nem lehet őket összehasonlítgatni annak ellenére sem, hogy hasonló küzdelmeik vannak. Érdemes leállítanunk azonnal ezt a beprogramozást: „ilyenek a tinik”, vagy "ilyenek a mai fiatalok".
2. Beprogramozott viszonyulások beprogramozott választ hoznak – Nemcsak általánosítunk bizonyos tinis viselkedéseket, hanem beprogramozott válaszaink is vannak. Ez lehet felháborodás, büntetés, rendreutasítás, fenyegetés, kiabálás, elutasítás vagy hasonló. Bátorítok minden szülőt, hogy ne engedje meg magának az automatikus válaszokat. Elődeinktől örökölt viselkedési szokások helyett alakítsunk ki építő válaszokat.
3. Romboló automatikus kép: várd a legrosszabbat – Ismerős gondolat, hogy különböző lencséken keresztül tekinthetünk az életre: pesszimista vagy optimista. Alapvető megközelítésünk a tini évekre általában az, hogy azok szörnyűségesek lesznek. Ha a legrosszabbat várjuk, akkor sokkal nehezebb lesz a fejlődést munkálni és pozitív befektetésként kezelni. A sötét beprogramozást ki kell törölni, mert csak akkor hasznosítható bármilyen új megközelítés.
4. Kitörölhető automatikus kép: a tinik nagyon titokzatosak – őket nem lehet megérteni. Vitatkoznék ezzel a megközelítéssel, eddig megértettem tinédzser gyermekem viselkedését. A tinik nem valami misztikus lények, akiket nem lehet felfogni – csak más programban működnek, ezért időre van szükség, de főleg meghallgatásra és figyelemre.
5. Ez is automatikus címke: a tinik sokkal érzékenyebbek – Bár igaz, hogy a hormonok és sejtek szintjén nagy átalakulások történnek ezekben az években, el kell utasítanunk azt, hogy negatív értelemben érzékenyebbek. Ők csupán elemi állapotukat hozzák, a nyersanyagot. Amikor boldogok, akkor nagyon azok; amikor kedvetlenek – barátom, akkor tényleg maguk alatt vannak. Ettől tűnik úgy, hogy érzékenyebbek. A valóság az, hogy önmagunkhoz hasonlítjuk őket. Mi más állapotban működünk. Miközben a tinik elemi formájukat hozzák (mondjuk kiborulnak), mi szülők képesek vagyunk tudatosabb módon megjeleníteni (mondjuk csak egy kicsit vagyunk kiborulva, és megpróbáljuk kívülről szemlélni saját viselkedésünk okait). Hiába próbáljuk jobb belátásra bírni a tinit, amikor éppen kiborult, mert számára nem természetes ez a tudatosabb módban való működés, így kemény visszautasításban lesz részünk. Ettől még inkább érzékenynek, hisztisnek és drámainak látjuk gyermekünk helyzetét. Fogadjuk el, hogy elemi szinten nyilvánítják ki érzéseiket, és időre van szükségük míg képesek lesznek tudatosítani azokat.
6. Egy másik fontos helyreigazítás: a tettek nem adott történések, hanem egy folyamat részei – A felnőttek sokszor kifogásolják a fiatalok kedélyállapotát vagy kiborulását, és hibaként kezelik. Úgy beszélnek a tinédzser depresszióról vagy a motiváció hiányáról, mint kigyógyítandó vonásokról. Pedig folyamatnak kell tekinteni. Például a motiváció hiányának oka lehet a tanár értelmetlen viselkedése, gyenge osztályzat, egy jó Tv műsor és a bosszantás együttes hatása. Amikor a probléma megoldását keressük, akkor nemcsak egyes részleteket kell figyelembe venni, hanem a teljes folyamatot. Ez a szemlélet arra bátorít, hogy folyamatosan próbálkozzuk, ha egy viszonyulás módosítása nem hoz változást, akkor tovább kell lépnünk egy másikra. A tinik olyanok, mint egy recept, amit próbálgatni, ízlelgetni, újragyúrni, összerakni kell, míg jó nem lesz a végeredmény.
7. Hogyan töröljük ki az automatizmust? – Nem egyszerű feladat. Első lépésként, ismerjük fel, és dolgozzunk ki új válaszokat.
   1. Ehhez össze kell gyűjteni sok információt: Milyenek, amikor nagyon boldogok? Mikor szoktak izgulni? Milyen szavakat használnak vagy nem használnak gyakran? Hogyan öltözködnek bizonyos alkalmakra?...
   2. Miután elég információt összeszedtünk, megformálhatjuk a konkrét választ – de először válaszoljunk a következő kérdésre: Milyen valódi érzelmi szükséglet jelentkezik ebben az esetben?

Például, ha a tinédzsered azért panaszkodik, hogy mennyire igazságtalan vagy, mert mindig valami feladatot adsz neki, akkor érzelmi szükséglete a több szabad idő önmagára vagy kikapcsolódásra, esetleg igazságosabb munkamegosztás. Próbáljunk megoldást keresni, átbeszélni és közös megállapodásra jutni.

A válaszunk minél tervezettek és megfontoltabb, vagyis minél nagyobb a befektetés, annál jobb lesz a jövőbeli megtérülés.