Vámpírdivat

     Az utóbbi időben divatossá vált a vámpírokról olvasni és beszélgetni a tinédzserek világában. A lányom alig várja, hogy elolvassa az „Alkonyat” következő részét. Stephenie Meyer könyvei világszerte tömeghisztériát váltott ki a tizenéves lányok körében. A sorozat negyedik részéből csak az első napon 1,3 millió darabot adtak el, és mind a négy könyv hetekig szerepelt a The New York Times ifjúsági irodalom toplistáján. A magyar tinédzsereket is meghódította: „ez a történet annyira megindító, annyira misztikus és annyira hihetetlen! Észre sem veszed, és máris magával ragadott, részesévé váltál.” – egy lelkendező megjegyzése. 

A vérszívó ma már nem hátborzongató lényként jelenik meg, hanem divatosan öltözik, és csak akkor bántja az embereket, ha nagyon szükséges. Sőt, képes legyőzni a rosszat, természetfölötti képességei vannak, nagyon jó képű, gondolkodik és érez, ráadásul szerelmes is tud lenni.  

Melyik tizenéves ne szeretne vámpír lenni? Kitűnni a többiek közül, bárkit legyőzni, örök szépség maradni, szerelmes lenni… Annyira hihetetlen ez a mítosz, hogy egyesek már majdnem elhiszik. Ha én tini lennék, engem is vonzana, de csak akkor ha nem törődnének velem a szüleim. Ha hiányozna a valós élet apró örömei. Ha nem volnának barátaim, akikkel jó együtt lenni.

Míg a szülők nagyon elfoglaltak maradnak, robotolnak egy jobb életért, addig maradnak a vonzó és taszító vámpírok a tinik számára, mert érdekesek és a képzeletet betöltik áhított dolgokkal. Így nem meglepő vegetáriánus vámpírról, detektív vámpírról, divatőrült vámpírról, vagy éppen vámpíriskoláról hallani.

Van, aki azt mondja, a vámpír attól vonzó, hogy hatalma van a nők fölött, és “áldozata” önként engedi át neki az irányítást. Az erős és megfontolt férfi veszélyeztetett teremtménnyé vált, és kellett valami hamisítvány – egy vámpír. Emily Anderson, a dél-kaliforniai egyetem tanára ugyanakkor arra tippel: a teljes szexuális szabadság korában külön vonzerővel bír egy olyan figura, amelyik éppen ennek ellenkezőjéről, azaz az önmegtartóztatás, a kivárás szépségéről szól.

Nem vagyok biztos benne, hogy a tinik mindig a követésre méltó elemeket ragadják meg. Számomra a legnyugtalanítóbb dolog éppen az, hogy a jó és a rossz közötti határok elmosódnak, az abszolút igazság vagy hamisság nem létezik, eltűnik a vonatkoztatási pont - amire tényleg szükség volna minden tizenévesnek. Azért vannak meg nem kérdőjelezhető értékek, amit tovább kell adnunk a következő nemzedéknek.

Örökérvényű értéket továbbadni legalább annyira izgalmasan, mint egy vámpír film, hatalmas kihívás! Megéri dolgozni rajta!